A táplálkozás alapvetően egy olyan élettevékenység, amely során az élőlény a szervezete felépítéséhez szükséges anyagokat és energiát biztosítja. Egy egyszerű folyamat, amely során a felhasznált anyagokat pótoljuk. Valóban csak ennyi lenne?  Egy tapírnál lehet, de az embernél biztos, hogy nem. Mi nem is táplálkozunk, hanem étkezünk, eszünk, falatozunk, csipegetünk, nasizunk, zabálunk...Tudunk enni örömünkben, bánatunkban, magányunkban, társaságban. Étkezésünkre iparágak épülnek. Az ételnek szerepe van közösségi életünkben, érzelmek tapadnak hozzá, művészi alkotássá válhat.

Így év vége felé egyre szaporodnak az olyan események, amelyek lehetőséget adnak a közös étkezésekre és ezzel együtt a túlevésre.

Bizonyított tény, ha karnyújtásnyira letesznek az asztalunkra egy kis eszegetni valót, akkor biztos, hogy fogunk is belőle enni, ha, nem esszük meg az egészet. Ha már lépéseket kell tenni érte, nem biztos, hogy megkóstoljuk. Ugyanígy ismert az is, hogy társaságban hajlamosak vagyunk akkor is enni, ha egyáltalán nem vagyunk éhesek. Az étel látványa, a többiek önfeledt falatozása, az illatok óhatatlanul evésre kényszerítenek.

Így decemberben a mikulás - karácsony - szilveszter hármasa mellé még beröppenhet néhány névnap, születésnap, céges buli, baráti összejövetel, óév búcsúztató. A csendes hónapokat felváltja egy véget nem érő kulináris orgia.

Hogyan érd el, hogy karácsony másnapjára ne kerüljön ki a MEGTELT tábla a gyomrodra?

Ha evős eseményre mész, ne akkor kezdj el hirtelen diétázni, mondván, nem akarsz elhízni. Ne változtass étkezési szokásaidon. Egyél akkor és úgy, ahogy szoktál. Ne hagyj ki étkezést, mondván majd ott úgy is tele zabáltatnak. Ha éhesen mész, biztos így lesz, magadtól is megteszed, még kínálni sem kell.

Ne kezdj el szorongani, hogy mi lesz, ha állandóan kínálnak. Egyértelmű, hogy kínálni fognak. Ha nemet mondasz, akkor még inkább. Így mindig vegyél az ételből. Annyit, mint normális körülmények között. Ha több fogás vár, akkor a több fogás összességében ne legyen több, mint az amúgy is elegendő egy adag ételed. Ha már tele a tányérod, nyugodtan falatozhatsz belőle annyi ideig, mintha már hatszor szedtél volna.  Amíg étel van a tányérodon, nem piszkálnak egy újabb adaggal.

Mi van, ha azon kapod magad, hogy viszonylag optimális adag elfogyasztása után, jóllakottan, beszélgetés közben önkéntelenül másolva mások mozdulatait, nyúlsz egy újabb falatért, egy kis sütiért?

Kérdezz!

Kérdezd meg magadtól, hogy miért szeretnéd megenni a kiszemelt harapnivalót? Éhes vagy? Csak a szemed kívánja? Később nem lesz lehetőséged enni belőle? Baj, ha nem ehetsz belőle? Netán unod a társaságot? Biztos, hogy itt, az étel mellett kell beszélgetni? El tudnál távolodni az ételtől? Mi lenne, ha inkább egy kis vizet innál? Te akarsz enni, vagy mások evése kényszerít? Meddig van a gyomrod kajával? (Lehet, hogy torkig?) Biztos, hogy égető szükséged van arra a sokadik falatra? Hogy fogod érezni magad, miután túlpakoltad a gyomrod? És akkor, ha ezt napokon, heteken keresztül többször elköveted?

Ez elég sok kérdés, hogy elmenjen a kedved a túlevéstől. Ha kevés  lenne, ne kíméld magad. Falánk önmagaddal lehetsz kíméletlenebb is, kérdezhetsz keményebbeket is.

Ha kapcsolatban vagy önmagaddal, a testeddel, fel tudod ismerni, hogy mikor vagy valójában éhes és mikor eszel élménykeresés kedvéért.