Bármily hihetetlen, a munkatársad is ember. Még a főnököd is. Nekik is vannak hangulataik, rossz periódusaik, stressz a munkájukban (nem csak a tiedben), kamasz gyerekük, kiégő félben lévő párkapcsolatuk, undok szomszédjuk. Sosem lehet tudni, hogy akivel egy légtérbe kerülsz, éppen milyen állapotban van.

Szóval reggel készülsz bemenni a munkahelyedre. A legrosszabb amit tehetsz, hogy már zuhanyozás közben azon lehetőségeket pörgeted, hogy kinek milyen idegbaja lesz és az hogyan fog téged a pusztulásba kergetni. Először is ne foglalkozz ezzel, add meg a lehetőségét annak, hogy bent mindenki nyugis és kiegyensúlyozott lesz. Miért ne lehetne ilyen a napod? Másodszor azért ne foglalkozz ezzel, mert bár épp azt gondolod, hogy mások kergetnek a végbe, éppen te magad csinálod magaddal. 

Állsz a zuhany alatt. Egy nagyszerű pillanatban vagy benne. Bőrödet körül öleli a meleg víz, orrodban kedvenc tusfürdőd illata. A pillanat tökéletes. Te mégsem a zuhany alatt állsz, hanem teleportáltad magad egy zaklatott munkahelyre, ahol mindenki ideges, frusztrált, veled üvöltözik, téged kér számon és mindenért te vagy a felelős, ezért romokban heversz. Szenvedsz valamitől, ami éppen nem is létezik. Nem élvezed azt, amiben éppen benne vagy. Naponta írod azokat a forgatókönyveket, amikért egyetlen ügynökség sem fizet neked, viszont baromi rosszul tudod érezni magad. Termékeny író vagy. Csak bekúszik egy gondolat az elmédbe, és máris válogatott kínzások képeid színezed, amelynek főhőse vagy.

A rossz gondolatok azonban sunyi jószágok. Észre sem veszed és máris betolakodtak a fejedbe. Ott kergetőznek és te egyre kevésbé érzed komfortosan magad. Nem tudsz szabadulni tőlük. Vagy mégis?

Mit tehetsz hogy megszabadulj önsorsrontó gondolataidtól? Mit is tehetnél? Hát kérdezz! Magadtól!

Ott állsz a zuhany alatt. Varázserődnek köszönhetően egyre többen vagytok a fülkében. Először csak egy kissé ingerült kollegina jelenik meg, aztán dühödten közelít a főnököd....Ébresztőőő! Inkább kérdezz, mint őket csalogasd be a pillanatodba:

- Jelen pillanatban valóban itt vannak ezek az emberek? (válasz egyértelmű)

- Segítenek nekem ezek a gondolatok abban, hogy jobban érezzem magam? (úgyszintén)

- Ragaszkodom a szenvedésemhez? (na jó, ha mazochista vagy, nem veszem el a játékod)

- Mi történik éppen most? (állok a zuhany alatt, isteni a víz, frissül az egész testem...stb.)

Innentől kezdve figyelj arra a pillanatra, amiben éppen vagy. Figyelj meg mindent, amit természetesnek vettél és eddig pillantásra sem méltattál. Örülj, hogy megélheted, hogy neked van (vized, zuhanyod, lakásod stb.) Élvezd a frissülést, az érintést, az illatot. Ne hagyd abba ezt a figyelmet akkor sem, amikor a törölközővel felitatod magadról a vizet, dörzsölöd a bőröd. Akkor sem feledkezz meg erről a figyelemről, amikor öltözöl, amikor iszod a reggeli kávéd, amikor útra készülsz, úton vagy, és megérkezel a munkahelyedre.

És mi történik akkor, ha kiderül, hogy a kollégáid mégiscsak emberek? Nem terelték gondolataikat, idegesek és frusztráltak? Erről legközelebb írok.