Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy munkatársaink is emberből vannak. Különböző tulajdonságokkal, hangulatokkal,  érzésekkel, gondolatokkal. És ennyi. Ennyi a közös bennünk. Az, hogy ezek a tulajdonságok, érzések, gondolatok milyenek, az már teljesen egyedi. Mert nem mindegy, milyen családban szocializálódunk, milyen élmények érnek életünk során, azokról hogyan gondolkodunk, milyen mintákat építettünk be az életünkbe. Alapvetésünk az, hogy ahogy mi gondoljuk, az a gondolat az igaz, és más is úgy gondolja, mert hogyan is lehetne ezt másként gondolni. Csakhogy. Mindenki így érzi ezt, miközben mindenki mindent a saját szemüvegén keresztül néz, aminek teljesen egyedi a lencséje.

Beértél a munkahelyedre, s mindaddig nincs esélye a kommunikációs problémáknak, ameddig nem szól hozzád senki. Ahogy valaki megszólít, érdemes észnél lenni. Mit jelent ez? Legyen eszedben, hogy egy másik ember, egy teljesen más univerzum áll előtted. Lehet, hogy jól érzi magát a bőrében, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy átadta magát a legfrissebb hangulatának, amiről nem tudhatod, hogy milyen minőségű. És egyáltalán. Semmit nem tudsz a mai reggeléről, az elmúlt napjairól, heteiről, éveiről. Bármi történhet. Mi történhet? Például semmi különös, mert viszonylag mindketten jó passzban vagytok, értitek egymást. Nem kell semmi különösebb erőfeszítést tenni, hogy jól kommunikáljatok egymással. 

Mi van akkor, ha a reggeled jól indult? Nem rontottad el magad holmi kósza gondolatokkal, hanem élvezted a reggel minden pillanatát. Egyszer csak szembe találod magad Mrs Borúval, aki ahelyett, hogy szépen tovább sétálna, képes megszólítani. Nem is akárhogy. Mondatainak van egy sértő, kicsit ideges, ingerült, netán számon kérő hangsúlya. Hogyan folytatódhat ez a történet? Milyen lenne a te reakciód? Gondold végig. Mindenkiben megfogalmazódik egy elképzelés, hogy hogyan reagálna ő ebben az esetben. Egy, de nem ugyanaz. Mert ahányan végiggondolják, annyiszor egy.

Hogyan is reagálhatsz? Például zsigerből. Igazán meg sem hallod a tartalmat, magával ragad a hangsúly. Pillanatok alatt átállítod magad a kolléga hullámhosszára, érzed magadban a feszültséget, egyre idegesebb leszel és csípőből válaszolsz. Semmi perc alatt elillant a jókedved. Akkor most legyél észnél. Kérdezz! De magadtól. Mielőtt hirtelen belemennél egy szópárbajba, kérdezd meg magadtól, hogy kinek van itt most rosszkedve? Neked? Neked nem volt. Akkor kié ez a feszültség? A kollégáé. Mi közöd neked ehhez? Miért kellene ezt magadra húzni? Miért vetted magadra? Mindaddig, míg lepörgeted ezeket a kérdéseket, több dolog történik. Először is megóvod magad attól, hogy hirtelen felindulásból olyan választ adj, ami tovább nehezíti a fennálló helyzetet. Aztán, mivel már nem az elhangzott ingerült mondatokat futtatod magadban, hanem a saját kérdéseidet, csökken benned a feszültség, s minden bizonnyal már egy megfontoltabb válasz adására leszel képes. Mi van akkor, ha sértve érzed magad, felháborodsz azon, hogy ilyen hangnemet engedtek meg veled szemben, s ezt nem hagyhatod szó nélkül. Akkor is kérdezz - magadtól. Miért tudott ez ekkora hatással lenni rád?  Mit éreztél? Miért válthatta ki benned ezt az érzést? Netán úgy érezted lefokoz? Sérül az egod? Hiúságod nem engedi, hogy így beszéljenek veled? Belőled indul ez a hangnem? Kinek van itt nagyobb problémája? Aki így indít egy párbeszédet? Vagy aki nem tudja ezt helyén kezelni.  Míg kérdezel, a feszültség oldódik benned.

Van az a helyzet, amikor a tartalom is értelmezésre kerül. Előfordulhat, hogy a munkádban találtak kifogást. Ekkor ne kérdezz. Tőle legalábbis ne. A hibádat úgyis elmondják. Kérj viszont időt, hogy átnézhesd, hogy korrigálhasd, hogy rendbe tedd. Ha nem kapsz erre lehetőséget? Miközben sorolják az általad vétett hibákat, futtasd a saját kérdéseidet. Valóban hiba? Ha az, most egy ingerült válasszal kijavul? A szájkarate javítana a helyzeten? Milyen érzéseid vannak? Kire vagy dühös, ha dühös vagy? Miért?

Millió helyzet lehetséges, amikor az egyéni érzelmek, hangulatok átszínezik a kommunikációt és ez problémát okozhat kettőtök között. Amíg a társad megadja a feszült légkört, te oldhatod a benned születő nyugtalanságot és dönthetsz úgy, hogy nem leszel partner egy ingerült vitában. A feldúlt, ideges hangnemre általában hasonló karakterű válasz a megszokott. Lepd meg a társad. Maradj nyugodt. A meglepetés őt is kizökkenti. A beszélgetés más mederbe terelődhet.

Ami nem a tiéd, ne tedd magadévá. Érvényes ez a mások érzelmeire, hangulataira, kedvére is.