Gyermekkoromban  nem volt adventi koszorúnk és  nem hallottam az advent kifejezést sem. Viszont izgatottan várakoztam. Vártam a karácsonyt. Úgy december elejétől.

Aztán felnőttem, feleség és anya lettem. Innentől kezdve nekem kellett megteremtenem a karácsony hangulatát. A világ kitárult, az otthonomba beözönlöttek a más népek és kultúrák adventi szokásai, dekorációi. Okos cikkek jelentek meg azzal kapcsolatban, hogyan osszuk be a karácsonyi nagytakarítást az adventi napokra, hogy ne egyszerre rokkanjunk bele, hanem minden nap egy kicsit. Bejegyzések, könyvek jelentek meg a karácsonyi menüsorokról, az előre megsüthető süteményekről, a mézeskalácsházakról, a repedésmentes bejglikről, az ajtógirlandokról, kopogtatókról, műhavakról, gyertyákról, fenyődíszekről, kézzel készíthető netán ehető ajándékokról.....és még millió mindenről, amitől az advent kezdte elveszíteni várakozás jellegét, és sokkal inkább azt az érzést kezdte kelteni, hogy: ha valamit ezek közül nem csinálok meg, akkor én egy renyhe anya és háziasszony vagyok és elcsesztem az egész karácsonyi mizériát. Biztos ami biztos, már szeptemberben belebotlottam olyan cikkekbe, bejegyzésekbe, amelyek emlékeztettek, hogy novemberben nekikezdeni a karácsonyi készülődésnek egyenlő a kudarccal.

Álljunk meg egy szóra! Az én adventem legyen az enyém. Ahogy a karácsonyom is az én karácsonyom legyen.

Hogyan lehet saját Advented?

Kérdezz! Magadtól. 

- Mi a fontos neked ebben az időszakban?

- Mit szeretnél, hogy megvalósuljon? (fa, ajándék, karácsonyi ételek, díszítés, tiszta lakás stb)

- Mi az, ami ezek közül valóban a tiéd és nem valami hit, elvárás, megfelelni vágyás, médiasugallat eredménye?

- Valóban szét kell repedni a gyomornak karácsonykor, vagy egy kellemes néhány fogás is megteszi az ünnepek alatt?

- Biztos, hogy mindent neked kell csinálni? És biztos, hogy mindent meg kell csinálni?

- Mi lenne az, amitől ismét várakozás lenne számodra is ez az időszak, nem pedig nyomás, a teljesítmény kényszere alatt?

Tisztázd ezeket magadban. Lehet, hogy kevesebb dolgot valósítasz meg (kevesebb dekoráció, kevesebb süti, kevesebb töltött káposzta), mégis meglesz a hangulat, az ünnep. 

Nem az lenne a cél, hogy beájulj a fa alá, miközben mindenkit valahová máshová kívánsz. Nem az lenne a cél, hogy csendes idegroncsként asszisztáld végig a család karácsonyát.

Azért mert felnőttél, nem kellene feladatként megélni ezt az időszakot. Miért ne lehetne számodra is örömteli   a várakozás? Ne feladat, munka, nyomás, hanem egy laza készülődés legyen, amin nem múlik semmi különös, csak a saját jólléted.